Újrahasznosítás papagájoknak

Még mindig meglep, amikor az emberek ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy meg kell vásárolniuk egy „csecsemő” papagájt, hogy a madár kötödése megfelelően kialakuljon velük.

Még ennél is rosszabbak azok, akik maguk akarják kézzel etetni az újszülött papagájt, mert azt hiszik, hogy máshogy nem lesz kezes. Ezek bizony súlyos tévedések.



Ezt a teljes hülyeséget, gyakran azok terjesztik, akik profitálnak ezeknek a meséknek a megerősítéséből. Végül is a kézi etetés és a kézi nevelés rendkívül időigényes (tehát pénzügyi szempontból is megerőltető, hiszen az idő pénz). Ezen a bolton csak a tenyésztők nyernek, akik erre a tévhitre építve már csecsemő korukban értékesíteni tudják a papagájaikat. De ez most nem egy újabb cikk a kézi etetés módjáról és következményeiről, inkább arról, hogy újabb esélyt adjunkn az idősebb papagájoknak.



Egyszerűen nem igaz, hogy csak egy csecsemőpapagáj kötődik hozzád megfelelően. Az emberek évezredek óta élnek együtt a papagájokkal sokféle formában. Az egyiptomi hieroglifák a kedvtelésből tartott papagájok képeit mutatják, és a papagájokat az már ókori görögök is nagyra becsülték. Észak-Amerikában a papagájokat már fogságban tenyésztették a 1980-as évek elejétől.



Ezt megelőzően egyáltalán nem lehetett babakorú papagájokat vásárolni, minden papagáj, ami az ember mellett élt, vadon befogott felnőttek madár volt. A csecsemők és a felnőttek közötti különbség egyszerű. A csecsemőt nem érdekli, hogy te ki vagy vagy milyen ember vagy, mindenképpen szeretni fog, hiszen te eteted, te tartod életben. Tehát nincs érzelmi erőfeszítés egy babapapagájjal, ami az amerikaiak számára nyilvánvalóan tetszetős dolog volt. Egy idősebb papagáj szeretetét és bizalmát azonban egy kis hozzáértéssel épp ugyanúgy el lehet nyerni egy életre.